5. A készülődés

Kedves olvasók!
Elnézéseteket kérem de apró baki akadt a számításaimban. Éppen ezért változtatnom kellett néhány dolgon. Beka nem 16 lesz hanem 18. És Brad is 19 éves. (Ezeket a változásokat természetesen a "Főszereplők" című apró bejegyzésben is kijavítottam.) Ez a kis változtatás a történeten nem alakít át semmit. Csak ésszerűbbé teszi a folytatást.
Puszi: az író azaz: Bek!

Beka

-Holnap délutàn kettőkor. Ismételtem a levelet hangosan miközben az asztalra görnyedtem. Mihelyt befejeztem a mondatot elkezdtem zokogni. Nem bírtam türtőztetni magam. Mikor már úgy éreztem meg bírok állni a lábaimon egyből felmentem a szobámba. Mindig mindenki kétemeletesnek hiszi pedig csak galériás. A galérián csak egy àgy meg egy éjjeliszekrény van. Igaz a belmagassàg miatt nem is lehetne az alváson kívül itt màst is csinálni. Hangulatos itt fent hatalmas tetőablakok vannak. És ahol mégis fal van ott a vörös és a piros árnyalatai uralkodnak. Illenek a hatalmas lángú óriási öntött gyertyákhoz. Ezeket akkor szoktam meggyújtani amikor meditálok. Mikor égnek finom csoki-narancs illatot árasztanak. A galéria alatti hatalmas ablak alatt volt a szintén csak óriási íróasztalom. Kisebb házakban akár ebédlő asztalnak is elmenne. Nekem sok hely kell a tanuláshoz. Mindig rendezett kis kupacokba rakom az elvégzendő házikat. Az egyik fal felét az akvárium teszi ki. Sokféle halam van: átlátszó, algaevő ès még sok másfajta is. A fal másik felét a törpe hörim birodalma foglalja el. Rajtuk kívül még van egy cicám és egy pókom. A macskám egyszerű házi, de mindent megfog legyet, méhet egyszer még egy szegény kis madár fiókát is hozott nekem a közeli erdőből-ahova nem mellesleg gyakran kijár. A pókom versi color (ejtsd.: verzi kolor) gyönyörű kék. A harmadik falon emlékeztető tábla és poszterek rengetege látható. A legtöbbjükön kedvemc szinészem Johny Depp van. Nem tartom vonzónak viszont fantasztikus szinész.
Ha valaki volt már egyszerre őrülten boldog és iszonyú szomorú csak az érti mit éreztem. Ám a boldogságra csak egy okom van-az, hogy végre újra látom az igazi hazám Magyarországot. Míg a szomorúságra sokkal több, szinte tengernyi mennyiségű-ott van régi jó barátom Jacob akit nagy valószínűséggel nagyon bántott a dolog amit ma tettem vele. Ott van Brad aki azt hiszi megcsalom. Ès nem utolsó sorban ott van a mamám betegsége. Mikor felmentem azonnal elkezdtem bepakolni. De észre kellett vennem, hogy a nyári ruhakollekcióm elég szegényes. Az érettségi miatt nem volt időm vásárolni és a tavalyi cuccaim mind nagyon elnyűttek. Ezért felhìvtam a lányokat, hogy kinek lenne rám bő két órája. Sesey (ejtsd: Sziszi) és Ann ráértek. Pont a két legjobb barátnőm. 5-re hívtam őket a plázához. Addig még több mint fél órám volt. Így elmentem zuhanyozni, a csapot a májusi hőség ellenére forróra állítottam. Ez részszint elvonta a figyelmem, részszint pedig elterelte. A Braddel eggyütt töltött időt jutatta eszembe a testem az ő közelében szokott csak így tüzelni. Bár akkor ez a forróság belülről árad kifelé, most pedig fordítva. Mikor kijöttem felöltöztem és felkentem egy leheletnyi sminket. Nem akartam feltünő lenni úgyhogy egy fekete farmer, egy szürke póló és cipő összeállításnál döntöttem (a bejegyzés végén ott van ez a ruha). Sok választásom amúgy sem lett volna... Mikor odaértem a plázához a lányok konkrétan rohantak felém. Minden próbálkozásom ellenére valószínű a sminkem nem fedett el sok mindent a délutáni sírásomból. A vásárlást egy cukrászdában kezdtük ettünk egy-egy szelet feketeerdő tortát közben tömören elmondtam a lányoknak a délutáni eseményeket. Mikor meghallottàk a Brades sztorit Ann egyből vigasztalni próbált:
-Oh! Részvètem drágám. Ilyen esetekben tényleg a vásárlás az egyetlen megoldás. És már húzott is kifelé a cukrászdából. De én nem mozdultam meg. Sesey értett a néma mozdulatlanságomból, és félhangosan köhhintett egyet-ez az a fajta "figyelj már rám" köhögés volt. Mikor Ann hátranézett Sesey helyett én szólaltam meg.
-Lányok szerintem igyunk egy mohjitót. Aközben majd elmesélem a többit. Így is lett. Ám a jeges italunk nem fogyott el a történet végére. Így minden boltból kiküldtek minket nehogy összekenjük a ruhákat. A harmadik sikertelen kisérlet után, megpróbáltuk becsempészni az alkoholos limonádénk maradékàt-azthiszem ekkor kezdett el hatni az a kevéske alkohol ami benne volt. Ám ebből a boltból is kiküldtek, pedig már volt egy-két ruhadarab amit kinéztem magamnak. De Ann szürcsölése lebuktatott minket. Ezek utàn úgy döntöntünk, hogy előbb megisszuk a bajt okozó fojadékot majd újra próbàljuk a boltokat. Az elképzelés szerint cselekedtünk. A vásárlàs hátralevő része átlagosan mégis iszonyú boldogan telt. Örültem, hogy ijen barátaim vannak. Kár, hogy itt kell hagynom őket, azért remélem tartjuk majd a kapcsolatot. A 2 óràs vásárlásból 4 lett. Így meghívtam a lànyokat egy búcsúvacsira. A közeli kínaiba mentünk. A kaja finom volt, utána pedig hívtam egy taxit mert már senkinek sem volt lelke gyalogolni. Először Seseyt raktuk ki  aztán Annt, Én maradtam a végére és a chehhet is én áltam. Mondjuk nálam ez alap, hogyha elhívok valakit valahova állom a költségeit. Otthon már csak arra volt erőm, hogy átöltözzem és bezuhanjak az ágyba a Sponhyabobos àgynűmbe.

4. A szörnyű hír......

Kedves olvasók kérlek bocsássatok meg amiért ilyen sokáig nem írtam de sokminden történt velem és egyszerűen nem volt lelkem írni na mindegy inkább nem húzom az időt írok.

Beka

Másnap legalább rendes ideig tuttam aludni. Aztán bementem suliba és ott ki fogadott? Ugyan ki? Vanda az a ......... nem tudom mit tettünk a lányokkal ellene de, hogy mióta mi elméletileg "megbántottuk" (ne is kérdezzétek foggalmam sincs hogy mivel) azóta akkorra tapló velünk hogy az már fáj. De ma reggel más volt a helyzet odajött hozzám megölelt és azt mondta;
-Köszönöm! Nem is tudjátok mit tettetek értem. - Hát mi tényleg nem tudjuk gondolkodtam magamban, azzal egy ingyenes pedikür-manikűr kupont nyommott a kezembe és elszaladt. A nap unalmasan telt, viszont kiosztották a tegnapi TZ-ket 4-es lett. Hála a jó égnek érte. Mint mindig az órák után Brad meghívott egy kávéra persze szivesen vele mentem. A kávé mellett sok minden szóba került pontosan nem is tudom miről beszélgettünk csak akkor esett le mit akar amikor már konkrétan kimondta......................azt mondta: szeretne tőlem kérdezni valamit...miközben mondta a zsebében kezdett motoszkálni. Ez egy kicsit furi...

Brad

Tegnap délután sétálgattam a belvárosban és nem tuttam mit kezdeni magammal. Beka nélkül csak egy darab fehér unalmas vászon voltam, csak vele voltam teljesen tökéletesen megfestett kép. És ekkor határoztam el, hogy........megkérem....nem ezennel nem valami életveszélyes hülyeségre-mint már arra volt példa-hanem a kezét. Képtelen voltam nélküle élni és kész voltam bárhogy magamhoz láncolni, (képletesen és rendesen bilinccsel is) hogy ne lehessen másé... Ott volt tőlem pár méterre Beka kedvenc ékszerboltja itt vettem neki a szülinapi ajándékát is egy medált ami kinyitható volt beletettem egy képet kettőnkről és belegravíroztattam egy mondatot : "...for life..."  szerintem tetszik majd neki. Ma órák után elhívtam Bekát kávézni beszélgettünk és úgy éreztem itt az idő... Szóltam hogy kérdeznèk valamit ő persze készségesen figyelt és felém fordult már majdnem elővettem a kis gyémántos gyűrűt mikor megcsörrent a telefonja. KI A FENE ZAVAR BE!!!?????!!??!!??? Nem tuttam elképzelni ki lehet az...ah Beka egyik barátnője az. Hát persze! Azt nem tudom mit beszéltek de Bekának nem igazán tetszett amit hallott legalábbis az arckifejezése alapján nem.

Beka

Mielőtt Brad bármibe belekezdhetett volna csörgött a telóm. A keresztanyum volt az azt mondta, hogy azonnal mennyek haza nen tuttam mit jelent ez de a hangjából kihalladszódó idegesség miatt nem mondhattam neki ellent. Mihelyt letettem a telefont azonnal búcsúzni kezdtem. Nyomtam egy puszit az arcára, megköszöntem a kávét és rohantam is. Ő viszont visszarántott és forrón megcsókolt. Aztán egy percig csak némán bénultan ölelt azt nondta "örökké várni fogok ràd" mintha ő már előre tutta volna, hogy nen rövid időre búcsúzunk egymástól. Én akkor még nem tuttam, hogy évtizedekig távol lessz tőlem a szerelmem. Útközben hazafelé összefutottam a lányokkal és a matek tanárommal. Ez utóbbi megölelt és azt mondta "részvétem" aztán tovább sietett. Mikor meghallottam ezt a szót azonnal rákapcsotam a tempóra. Az agyam is elkezdett gattogni: miért is nem anya hívott?! Na neee! Ez nem létezik nem veszthetem el mindkét szülőmet még 20 éves korom előtt!! Erre a gondolatra azonnal görcsbe rándult a gyomrom és könnybe lábadt a szemem. A nedves pilláimon keresztül nem láttam tisztán de egy alak állt a házunk előtt. Megtöröltem a szemem és rá kellett jönnöm, hogy Jacob ácsorog ott. Egyáltalán nem volt rá most szükségem. Persze régen jó barátok voltunk, a lehető legjobbak. Mielőtt Braddel egy osztályba kerültünk és össze jöttünk. Ekkor kiderült, hogy többet érez irántam mint én valaha is tudnék iránta. Azóta a nap óta, hogy elmondtam neki az igazat Braddel kapcsolatban próbál megszerezni. Egyre egyre rosszabb ötletekkel. De ahogy közelebb értem észre kellett vennem, hogy a szemét nem a megszokott düh és csalódottság zőld lángjai nyalogatják. Hanem sajnálattól és megértéstől csillognak hatalmas zöld szemei-amibe bárki képes lenne belehanarodni. Valószínűleg feltűnt neki, hogy sírtam mert eldobott egy rózsaszín, masnis csomagot és magához húzva azt hajtogatta:
-Jól van Bek (mindig így szólított nem volt hajlandó azt az egy a-t oda ejteni). Semmi baj. Mostmár minden rendben..... Hát ez nem nyugtatott meg. De nem tuttam szólni neki, hogy nem nincsen semmi rendben. Ahhoz sem volt elég erőm, hogy eltoljam magamtól. Pedig el kellett volna. Mikor felnéztem a széles válla fölött észre kellett vennem azokat a gyönyörű kék szemeket akik minket bámultak. Csak néztem a tökéletes arcot amint eltorzul a fájdalomtól és ebbe a nézésébe beleszakadt a szivem. Mikor rájöttem, hogy ki bámul már késő volt. Brad volt az és az eddig kiskutya szerű tekintete most átment vad oroszlán nézéssé. Fenyegető gyorsasággal szelte ketté a köztünk lèvő távolságot. Megfogta Jacob vállát és egyenesen kirántotta alòlam. A hirtelen elvesztett támaszom miatt meginbolyogtam de a fal segített nem összeesni. Jacob mihelyt Brad felé fordult azonnal elkezdte a mondandóját:
-Nem történt semmi. Ki volt borulva én megegvígasztaltam mint jó barát. Mondta teljesen nyugodt hangon. Habár igazat mondott Brad nem hitt neki és nem valami szépen de elküldte. Ezután felém fordult és a kiskutyás fájdalom ismét kiült az arcára. Csak annyit mondott:
-Ezt akartam megakadályozni ma de úgy látszik elkéstem mióta folyik ez?? Hm?? Mindegy nem vagyok kíváncsi a mocskos részletekre. Ezzel hátat fordított és elment. Utána akartam kiabálni, hogy nem történt semmi, elmondani neki mennyire szeretem, utána futni, megfogni, és megcsókolni de nem ment. Egyszerűen lefagytak az izmaim. Pár percen belül sikerült előkotornom a kulcsom és bemenni a lakásba. Leültem a konyhaaszatalhoz annyi mindenen kellet volna gondolkodnom de az agyam kikapcsolt. Csak egy cetlit látott rajta az üzenet anya kézírásával. És még valami téglalap alakú fényes lapot. A cetlin ez állt:
Kedves Beka, a mama szívrohamot kapott és korházba vitték. Én mikor már ezt olvasod valószínű Magyarországon vagyok. Gyere utánam! Holnap délután kettőkor indul a géped. A sulit majd keresztanyád elintézi. A repülő egyenesen Budapestre visz onann Egerbe kell menned ott vagyunk a mamával együtt a kórházban.
Millió puszi: anya.