4. A szörnyű hír......

Kedves olvasók kérlek bocsássatok meg amiért ilyen sokáig nem írtam de sokminden történt velem és egyszerűen nem volt lelkem írni na mindegy inkább nem húzom az időt írok.

Beka

Másnap legalább rendes ideig tuttam aludni. Aztán bementem suliba és ott ki fogadott? Ugyan ki? Vanda az a ......... nem tudom mit tettünk a lányokkal ellene de, hogy mióta mi elméletileg "megbántottuk" (ne is kérdezzétek foggalmam sincs hogy mivel) azóta akkorra tapló velünk hogy az már fáj. De ma reggel más volt a helyzet odajött hozzám megölelt és azt mondta;
-Köszönöm! Nem is tudjátok mit tettetek értem. - Hát mi tényleg nem tudjuk gondolkodtam magamban, azzal egy ingyenes pedikür-manikűr kupont nyommott a kezembe és elszaladt. A nap unalmasan telt, viszont kiosztották a tegnapi TZ-ket 4-es lett. Hála a jó égnek érte. Mint mindig az órák után Brad meghívott egy kávéra persze szivesen vele mentem. A kávé mellett sok minden szóba került pontosan nem is tudom miről beszélgettünk csak akkor esett le mit akar amikor már konkrétan kimondta......................azt mondta: szeretne tőlem kérdezni valamit...miközben mondta a zsebében kezdett motoszkálni. Ez egy kicsit furi...

Brad

Tegnap délután sétálgattam a belvárosban és nem tuttam mit kezdeni magammal. Beka nélkül csak egy darab fehér unalmas vászon voltam, csak vele voltam teljesen tökéletesen megfestett kép. És ekkor határoztam el, hogy........megkérem....nem ezennel nem valami életveszélyes hülyeségre-mint már arra volt példa-hanem a kezét. Képtelen voltam nélküle élni és kész voltam bárhogy magamhoz láncolni, (képletesen és rendesen bilinccsel is) hogy ne lehessen másé... Ott volt tőlem pár méterre Beka kedvenc ékszerboltja itt vettem neki a szülinapi ajándékát is egy medált ami kinyitható volt beletettem egy képet kettőnkről és belegravíroztattam egy mondatot : "...for life..."  szerintem tetszik majd neki. Ma órák után elhívtam Bekát kávézni beszélgettünk és úgy éreztem itt az idő... Szóltam hogy kérdeznèk valamit ő persze készségesen figyelt és felém fordult már majdnem elővettem a kis gyémántos gyűrűt mikor megcsörrent a telefonja. KI A FENE ZAVAR BE!!!?????!!??!!??? Nem tuttam elképzelni ki lehet az...ah Beka egyik barátnője az. Hát persze! Azt nem tudom mit beszéltek de Bekának nem igazán tetszett amit hallott legalábbis az arckifejezése alapján nem.

Beka

Mielőtt Brad bármibe belekezdhetett volna csörgött a telóm. A keresztanyum volt az azt mondta, hogy azonnal mennyek haza nen tuttam mit jelent ez de a hangjából kihalladszódó idegesség miatt nem mondhattam neki ellent. Mihelyt letettem a telefont azonnal búcsúzni kezdtem. Nyomtam egy puszit az arcára, megköszöntem a kávét és rohantam is. Ő viszont visszarántott és forrón megcsókolt. Aztán egy percig csak némán bénultan ölelt azt nondta "örökké várni fogok ràd" mintha ő már előre tutta volna, hogy nen rövid időre búcsúzunk egymástól. Én akkor még nem tuttam, hogy évtizedekig távol lessz tőlem a szerelmem. Útközben hazafelé összefutottam a lányokkal és a matek tanárommal. Ez utóbbi megölelt és azt mondta "részvétem" aztán tovább sietett. Mikor meghallottam ezt a szót azonnal rákapcsotam a tempóra. Az agyam is elkezdett gattogni: miért is nem anya hívott?! Na neee! Ez nem létezik nem veszthetem el mindkét szülőmet még 20 éves korom előtt!! Erre a gondolatra azonnal görcsbe rándult a gyomrom és könnybe lábadt a szemem. A nedves pilláimon keresztül nem láttam tisztán de egy alak állt a házunk előtt. Megtöröltem a szemem és rá kellett jönnöm, hogy Jacob ácsorog ott. Egyáltalán nem volt rá most szükségem. Persze régen jó barátok voltunk, a lehető legjobbak. Mielőtt Braddel egy osztályba kerültünk és össze jöttünk. Ekkor kiderült, hogy többet érez irántam mint én valaha is tudnék iránta. Azóta a nap óta, hogy elmondtam neki az igazat Braddel kapcsolatban próbál megszerezni. Egyre egyre rosszabb ötletekkel. De ahogy közelebb értem észre kellett vennem, hogy a szemét nem a megszokott düh és csalódottság zőld lángjai nyalogatják. Hanem sajnálattól és megértéstől csillognak hatalmas zöld szemei-amibe bárki képes lenne belehanarodni. Valószínűleg feltűnt neki, hogy sírtam mert eldobott egy rózsaszín, masnis csomagot és magához húzva azt hajtogatta:
-Jól van Bek (mindig így szólított nem volt hajlandó azt az egy a-t oda ejteni). Semmi baj. Mostmár minden rendben..... Hát ez nem nyugtatott meg. De nem tuttam szólni neki, hogy nem nincsen semmi rendben. Ahhoz sem volt elég erőm, hogy eltoljam magamtól. Pedig el kellett volna. Mikor felnéztem a széles válla fölött észre kellett vennem azokat a gyönyörű kék szemeket akik minket bámultak. Csak néztem a tökéletes arcot amint eltorzul a fájdalomtól és ebbe a nézésébe beleszakadt a szivem. Mikor rájöttem, hogy ki bámul már késő volt. Brad volt az és az eddig kiskutya szerű tekintete most átment vad oroszlán nézéssé. Fenyegető gyorsasággal szelte ketté a köztünk lèvő távolságot. Megfogta Jacob vállát és egyenesen kirántotta alòlam. A hirtelen elvesztett támaszom miatt meginbolyogtam de a fal segített nem összeesni. Jacob mihelyt Brad felé fordult azonnal elkezdte a mondandóját:
-Nem történt semmi. Ki volt borulva én megegvígasztaltam mint jó barát. Mondta teljesen nyugodt hangon. Habár igazat mondott Brad nem hitt neki és nem valami szépen de elküldte. Ezután felém fordult és a kiskutyás fájdalom ismét kiült az arcára. Csak annyit mondott:
-Ezt akartam megakadályozni ma de úgy látszik elkéstem mióta folyik ez?? Hm?? Mindegy nem vagyok kíváncsi a mocskos részletekre. Ezzel hátat fordított és elment. Utána akartam kiabálni, hogy nem történt semmi, elmondani neki mennyire szeretem, utána futni, megfogni, és megcsókolni de nem ment. Egyszerűen lefagytak az izmaim. Pár percen belül sikerült előkotornom a kulcsom és bemenni a lakásba. Leültem a konyhaaszatalhoz annyi mindenen kellet volna gondolkodnom de az agyam kikapcsolt. Csak egy cetlit látott rajta az üzenet anya kézírásával. És még valami téglalap alakú fényes lapot. A cetlin ez állt:
Kedves Beka, a mama szívrohamot kapott és korházba vitték. Én mikor már ezt olvasod valószínű Magyarországon vagyok. Gyere utánam! Holnap délután kettőkor indul a géped. A sulit majd keresztanyád elintézi. A repülő egyenesen Budapestre visz onann Egerbe kell menned ott vagyunk a mamával együtt a kórházban.
Millió puszi: anya.