5. A készülődés

Kedves olvasók!
Elnézéseteket kérem de apró baki akadt a számításaimban. Éppen ezért változtatnom kellett néhány dolgon. Beka nem 16 lesz hanem 18. És Brad is 19 éves. (Ezeket a változásokat természetesen a "Főszereplők" című apró bejegyzésben is kijavítottam.) Ez a kis változtatás a történeten nem alakít át semmit. Csak ésszerűbbé teszi a folytatást.
Puszi: az író azaz: Bek!

Beka

-Holnap délutàn kettőkor. Ismételtem a levelet hangosan miközben az asztalra görnyedtem. Mihelyt befejeztem a mondatot elkezdtem zokogni. Nem bírtam türtőztetni magam. Mikor már úgy éreztem meg bírok állni a lábaimon egyből felmentem a szobámba. Mindig mindenki kétemeletesnek hiszi pedig csak galériás. A galérián csak egy àgy meg egy éjjeliszekrény van. Igaz a belmagassàg miatt nem is lehetne az alváson kívül itt màst is csinálni. Hangulatos itt fent hatalmas tetőablakok vannak. És ahol mégis fal van ott a vörös és a piros árnyalatai uralkodnak. Illenek a hatalmas lángú óriási öntött gyertyákhoz. Ezeket akkor szoktam meggyújtani amikor meditálok. Mikor égnek finom csoki-narancs illatot árasztanak. A galéria alatti hatalmas ablak alatt volt a szintén csak óriási íróasztalom. Kisebb házakban akár ebédlő asztalnak is elmenne. Nekem sok hely kell a tanuláshoz. Mindig rendezett kis kupacokba rakom az elvégzendő házikat. Az egyik fal felét az akvárium teszi ki. Sokféle halam van: átlátszó, algaevő ès még sok másfajta is. A fal másik felét a törpe hörim birodalma foglalja el. Rajtuk kívül még van egy cicám és egy pókom. A macskám egyszerű házi, de mindent megfog legyet, méhet egyszer még egy szegény kis madár fiókát is hozott nekem a közeli erdőből-ahova nem mellesleg gyakran kijár. A pókom versi color (ejtsd.: verzi kolor) gyönyörű kék. A harmadik falon emlékeztető tábla és poszterek rengetege látható. A legtöbbjükön kedvemc szinészem Johny Depp van. Nem tartom vonzónak viszont fantasztikus szinész.
Ha valaki volt már egyszerre őrülten boldog és iszonyú szomorú csak az érti mit éreztem. Ám a boldogságra csak egy okom van-az, hogy végre újra látom az igazi hazám Magyarországot. Míg a szomorúságra sokkal több, szinte tengernyi mennyiségű-ott van régi jó barátom Jacob akit nagy valószínűséggel nagyon bántott a dolog amit ma tettem vele. Ott van Brad aki azt hiszi megcsalom. Ès nem utolsó sorban ott van a mamám betegsége. Mikor felmentem azonnal elkezdtem bepakolni. De észre kellett vennem, hogy a nyári ruhakollekcióm elég szegényes. Az érettségi miatt nem volt időm vásárolni és a tavalyi cuccaim mind nagyon elnyűttek. Ezért felhìvtam a lányokat, hogy kinek lenne rám bő két órája. Sesey (ejtsd: Sziszi) és Ann ráértek. Pont a két legjobb barátnőm. 5-re hívtam őket a plázához. Addig még több mint fél órám volt. Így elmentem zuhanyozni, a csapot a májusi hőség ellenére forróra állítottam. Ez részszint elvonta a figyelmem, részszint pedig elterelte. A Braddel eggyütt töltött időt jutatta eszembe a testem az ő közelében szokott csak így tüzelni. Bár akkor ez a forróság belülről árad kifelé, most pedig fordítva. Mikor kijöttem felöltöztem és felkentem egy leheletnyi sminket. Nem akartam feltünő lenni úgyhogy egy fekete farmer, egy szürke póló és cipő összeállításnál döntöttem (a bejegyzés végén ott van ez a ruha). Sok választásom amúgy sem lett volna... Mikor odaértem a plázához a lányok konkrétan rohantak felém. Minden próbálkozásom ellenére valószínű a sminkem nem fedett el sok mindent a délutáni sírásomból. A vásárlást egy cukrászdában kezdtük ettünk egy-egy szelet feketeerdő tortát közben tömören elmondtam a lányoknak a délutáni eseményeket. Mikor meghallottàk a Brades sztorit Ann egyből vigasztalni próbált:
-Oh! Részvètem drágám. Ilyen esetekben tényleg a vásárlás az egyetlen megoldás. És már húzott is kifelé a cukrászdából. De én nem mozdultam meg. Sesey értett a néma mozdulatlanságomból, és félhangosan köhhintett egyet-ez az a fajta "figyelj már rám" köhögés volt. Mikor Ann hátranézett Sesey helyett én szólaltam meg.
-Lányok szerintem igyunk egy mohjitót. Aközben majd elmesélem a többit. Így is lett. Ám a jeges italunk nem fogyott el a történet végére. Így minden boltból kiküldtek minket nehogy összekenjük a ruhákat. A harmadik sikertelen kisérlet után, megpróbáltuk becsempészni az alkoholos limonádénk maradékàt-azthiszem ekkor kezdett el hatni az a kevéske alkohol ami benne volt. Ám ebből a boltból is kiküldtek, pedig már volt egy-két ruhadarab amit kinéztem magamnak. De Ann szürcsölése lebuktatott minket. Ezek utàn úgy döntöntünk, hogy előbb megisszuk a bajt okozó fojadékot majd újra próbàljuk a boltokat. Az elképzelés szerint cselekedtünk. A vásárlàs hátralevő része átlagosan mégis iszonyú boldogan telt. Örültem, hogy ijen barátaim vannak. Kár, hogy itt kell hagynom őket, azért remélem tartjuk majd a kapcsolatot. A 2 óràs vásárlásból 4 lett. Így meghívtam a lànyokat egy búcsúvacsira. A közeli kínaiba mentünk. A kaja finom volt, utána pedig hívtam egy taxit mert már senkinek sem volt lelke gyalogolni. Először Seseyt raktuk ki  aztán Annt, Én maradtam a végére és a chehhet is én áltam. Mondjuk nálam ez alap, hogyha elhívok valakit valahova állom a költségeit. Otthon már csak arra volt erőm, hogy átöltözzem és bezuhanjak az ágyba a Sponhyabobos àgynűmbe.